Szent Miklós szülőföldjén !

A török ember szeretettel fogadja a magyart, akit kitüntetőleg "kardas"-nak, testvérnek hív minden más európai néppel szemben. Ezt utunk során végig éreztük, mert bárhova mentünk a Kapitány első közlendője volt, "magyar", és azonnal jött a válasz: " Oh kardas", - és nem maradhatott el egy baráti ölelés. Nagyon furcsa érzés volt, mert úgy bántak velünk, mintha évek óta törzsvendégként visszajárnánk. Amikor még azt is elmondta, hogy a magyar Noel Baba vagyok, akkor a gyerekek ugrálni kezdtek, és a legnagyobb már futott is a legközelebbi fügefához és egy marék mézédes puha fügét tett az asztalra.A gyerekek nagyon örülnek a ha vendég érkezik a házhoz. Majd hátratett kézzel mosolyogva várta, hogy megkóstoljuk. Szerettünk volna pénz adni a kedvességért, de nem fogadta el! A vendégszeretetük jeléül, gazda pedig már pucolta is a frissen levett kaktusz virágot, ami akkora volt mint egy tyúktojás és nagyon finom sárga gyümölcs. Íze hasonlított a sárgabarack, és a sárgadinnye keverékéhez. Üdítőnek csavarták az akkumlátorról működtetett hűtőből elővett narancsot, és alig tudtuk visszautasítani a túlzott vendéglátásukat. Ahogy élveztük a termmészet igaz ízeit, azon gondolkodtam, hogy lehet így élni? Mármint ahogy Ők élnek. Mert életkörülményeikre a a szó, hogy nomád, az kevés! Ennek ellenére boldogok, elégedettek a világgal, és mindenkinek örülnek, aki meglátogatja Őket. Lakásuk és életterük egy 10x10 méteres sátor, ami deszkákból, ágakból és a teteje szakadozó ponyvából áll, vagy nádpadlóból. Sarokban a családi lábaságy, amin naphoszat üldögél és beszélget a család férfi népe. Ide idegen nem ülhet le. Mellette egy deszkával elválasztott raktár, amiben egy telázsi áll, és a szegre akasztott vászon zsákban tárolt friss kecske, vagy juhtúró. Egészévi megélhetését a családnak a "vendéglátás" biztosítja. Minden ház egy vendéglő, erre a célra van plusz két asztal minden "háznál", és ha egy pillanatra megállsz, azonnal beinvitálnak, hogy egyél a lepényből , ami jellegzetes török étel. Olyan mintha rétestészta lenne, kinyújtják, felerészét megterítik, túróval, megfűszerezik, zöldségeket szórnak rá, kettőbe hajtják, és ezen a sütőn megsütik.( ez látható az alsó képen)Amikor megsült, megfordítás után bekenik olíva olajjal, megint kettőbe hajtják, ismét bekenik, majd szeletekre vágva kínálják. Nagyon finom és laktató eledel. Amikor végeztünk az evéssel, akkor mindenki ment körbenézni a parton, s a képen látható "öregember" magához intett, és hellyel kínált. Megdöbbenésemre a következőként szólalt meg : Na had bagy madar kardas ? En Putapes szep! En orol id bagy ! Magyarul azt jelenti : Na, hogy vagy magyar testvér? És Budapest szép? Én örülök, hogy itt vagy! Később kiderült, hogy az öregember nagyszülei beszélték a magyart! A testvért szó és érzés, pedig nem csupán a 150 éves közös történelem miatt van, hanem a Török iskolákban már a 4-ik osztályban tanítják, hogy a Magor népének része a Turk nemzet, aki fia volt Nimródnak! Ez csak egy kis epizód volt a meglepetések közül. De összefoglalva, én valahogy a következőként láttam Szent Miklós földjét .