Antalya

Sokan a Mikulás után kutatva Finnország felé veszik az irányr.
Mi a Mikulás nyomába egy júliusi éjszakán Bécs repteréről indultunk Törökországi Antalya felé! Izgalomra több okom volt, hiszen ez volt az első repülőutunk, valamint az útikönyvekből tudtam, hogy néhány óra és egy egészen más tájon érünk földet.

Tudtam, hogy Szent Miklós Anatólia földjén született és élt, ami ma Törökországhoz tartozik. Fővárosa Antalya. Földközi tenger déli részén Libanon felett helyezkedik el. Éghajlatilag valamivel alatta van a piramisok vonalának, ezért tudtuk, hogy fázni nem fogunk. Este 11 órakor szállt fel a gép. Talán fél óra telhetett el, amikor a Balaton körvonalait tisztán kivehettük, de a további három-négy órában csak a felhők résein átszűrődő fényeket láttuk. Elérve a Földközi tenger felfelé áramló örvényeit, úgy remegett, rázkódott a repülőgép, hogy azt hittük valami szántóföldön megyünk egy parasztszekéren. Kicsit nyugtalankodtam, de félelmem a többi utas nyugalmát látva elmúlt. Hosszú tenger feletti utat követően az éjszakában felderengtek a partvidék fényei, amikor felszólítottak bennünket a biztonsági övek becsatolására. A leszállás nem volt egy felemelő élmény, így amikor zöttyent velünk a kifutópályán a gép, a közel kétszáz utas tapssal köszönte meg a sikeres leszállást! Elhagyva a reptér légkondicionált terét, éjjel fél háromkor arcul csapott bennünket a trópusi 45 fok. Vendéglátónk a hajó kapitánya, (nagyon hasonlított Szandokánra), azonnal közölte, itt meleg van. Ezt éreztük, mert az orrunkon csepegett a veríték! A pálma és narancsfák szegélyezte úton, menekültünk a kikötőbe, ahol várt bennünket az a kétárbócos vitorlás, ami 7 napig az otthonunk lesz. Felmentünk a hajóra, levetettük a cipőinket, és elkezdődött egy mezítlábas hét, mert a hajón nem viselnek cipőt! Lepakoltunk, és első utunk a fürdőbe vezetett. Egy jó tusolás után elviselhetőbbé vált a hőséget. Mondták, hogy nem szabad megtörölközni, ez két okból jó, mert tovább maradsz friss, és a törölköző amúgy sem száradna meg a párás tengeri levegőn. Visszatérve a hajóra, egy jeges üdítőt nyomtak a kezünkbe frissítőnek. Hogy utaztatok kérdés közben úgy éreztem, mintha lyukas dobozt adtak volna a kezembe, mert folyamatosan folyatott és el kellett tartanom magamtól! Végülis rájöttem, hogy a lecsapódó pára csorog a flakonról, s a jeges üdítő öt perc alatt megmelegedett a kezemben! Majd lementünk a kabinba, ami rossz idő esetén a szálláshely, ahol iszonyú büdös olajszag terjengett. Így örültünk annak, hogy az első fedélzeten mindenkinek volt egy matraca, ahol töltöttük az éjszakát. Lefeküdtünk a hosszú út után, néztem a csillagokat, és arra gondoltam, hogy ez az egész egy álom. A védett kikötőbe beosonó hullámok ringatta hajónkon perceken belül valóságos álomba is merültünk.