Rózsa királyfi
Volt egy királynak három fia. Ellenség ütött 
  az országra, azt elfoglalta, a király is elesett. A királyfiak 
  jó vadászok voltak, hárman három vadászkutyával 
  odébb állottak a veszedelembõl. Sokáig mentek, azt 
  sem tudták, hova, végre egy legmagasabb havastetõn, ahol 
  az út elágazott, elhatározták, hogy elválnak 
  egymástól, külön-külön próbálnak 
  szerencsét.
  Megegyeztek, hogy egy magas fa hegyibe felállítanak egy hosszú 
  póznát, s arra felkötnek egy fehér kendõt, 
  amelyik a kendõt véresnek látja, induljon a testvérei 
  után, mert valamelyiknek veszedelme van.
  A legkisebb királyfi akit Rózsának hívtak, bal fele 
  indult, a másik kettõ jobb fele. Rózsa, mikor a hetedik 
  havasba is bejutott, jó messze, meglátott ott egy szép 
  kastélyt, s abba betért, mint fáradt utazó, hogy 
  megszálljon.
  Megnyílik este nagy dörömböléssel a kastély 
  kapuja, hát hét nagy óriás állít be 
  az udvarra s onnét a házba. Akkora volt mindegyik, mint egy nagy 
  torony. Rózsa ijedtében az ágy alá suhant, de az 
  óriások mihelyt beléptek, egyik azt mondta:
  - Ci, milyen emberbûz van itt!
  Megkeresték Rózsát, megtalálták, összeaprították, 
  mint a torzsát, s az ablakon kihányták.
  Reggel az óriások megint elmentek dolgukra, a bokorból 
  elõmászott egy szép leányfejû kígyó, 
  s Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte, 
  szépen összerakogatta, forrasztó fûvel megkenegette, 
  s élõ-haló vízzel meglocsolta. Rózsa egy 
  perc alatt talpra szökött, s most hétszerte szebb s erõsebb 
  lett, mint azelõtt volt. Akkor a leányfejû kígyó 
  is kibújt a kígyóbõrbõl hónaljig.
  Rózsa, hogy olyan erõs lett, bízott magában, s este 
  nem bújt az ágya alá, hanem az óriásokat 
  a kapuban várta haza. Azok mikor megérkeztek, elõreküldték 
  a szolgájukat, hogy azt a hitvány Ádám-maradékot 
  összemorzsolják, de a szolgák nem bírtak vele, maguknak 
  az óriásoknak kellett, hogy õt összeaprítsák.
  Másnap reggel a leányfejû kígyó Rózsát 
  megint életre hozta, õ maga pedig övig kibújt a kígyóbõrbõl. 
  Rózsa kétszerte erõsebb lett most, mint külön-külön 
  egy-egy óriás.
  Akkor este Rózsa a szolgákat mind megölte, s sok óriást 
  is megsebzett, de a hét óriás mégis megölte 
  õt.
  Reggel, ahogy elmentek, a kígyó Rózsát megint feltámasztotta; 
  Rózsa erõsebb lett, mint a hét óriás együtt, 
  s olyan szép, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. 
  A leány is a kígyóbõrbõl egészen kikerekedett, 
  be kedves két teremtés volt!
  Akkor egymásnak a dolgaikat s életüket elbeszélték. 
  Elbeszélte a leány, hogy õ is királyvérbõl 
  való, hogy az õ apját az óriások ölték 
  meg, s az országot elfoglalták, ez a kastély az õ 
  apjáé volt, ahol az óriások laknak, s innen járnak 
  ki mindennap, hogy a népet sarcolják. Õt magát egy 
  jó kuruzsos dajkája kígyóvá változtatta, 
  s megesküdött, hogy addig kígyóbõrben marad, 
  míg az óriásokon bosszút állhat. De most, 
  hogy Rózsa olyan erõs, hogy könnyen megfelelhet mind a hét 
  óriásnak, róla is lerepedezett a kígyóbõr.
  - Rajta hát Rózsa pusztítsd el az óriásokat, 
  nem leszek én se háládatlan.
  Rózsa azt felelte:
  - Kedves szép leány, te nekem az életemet három 
  ízben adtad vissza, én sem lehetek háládatlan tehozzád, 
  az óriásokat elpusztítom, s aztán te az enyém, 
  én a tied.
  Egymásnak holtig való szerelmet esküdtek, s igen jóízûen 
  telt el a nap egészen estig.
  Mikor este az óriások megérkeztek, Rózsa így 
  szólott hozzájuk:
  - Ugyebár, sok gazember, hogy háromszor öltetek meg? Most 
  azt mondom, hogy ma ezen a kapun egyiketek sem teszi be a lábát! 
  Vívjunk meg!
  Az óriások nagy méreggel reá mentek, de most nem 
  úgy lett, mint azelõtt kétszer; rendre õket mind 
  megölögette, s akkor a kulcsokat a zsebükbõl kezéhez 
  vette, a kastélynak minden szegelikát felkutatta, s látta, 
  hogy bátorságban lehetnek, mert már egy lélek sincs 
  a kastélyban.
  Az éjszaka csendesen telt el. Reggel a kastély udvaráról 
  Rózsa elnéz a havas tetõre a fehér kendõ 
  felé, s hát látja, hogy az egészen véres. 
  Megbúsul, s azt mondja a szép leánynak:
  - El kell mennem, hogy a két bátyámat felkeressem, mert 
  rosszul megy soruk. Várj vissza engem, mert ha õket feltaláltam, 
  minden bizonnyal visszajövök.
  Avval felkészült, kardot kötött, nyilat, forrasztó 
  füvet, élõ-haló vizet vett magához, s éppen 
  arra a helyre ment, ahol elváltak volt. Útjában lõtt 
  egy nyulat. Mikor odaért a fához, elindult azon az úton, 
  amerre a bátyjai mentek. Rátalált egy kicsi házikóra, 
  s ott megállapodott. Látja, hogy a ház elõtt a fához 
  a két bátyja két vadászkutyája lánccal 
  meg van kötve. Eloldja õket, tüzet csinál, s a nyulat 
  sütni kezdi. Amint sütné, hallja, hogy a fán valaki 
  dideregve azt kiáltozza:
  - Jaj, de fázom!
  Felszól a fára Rózsa királyfi:
  - Ha fázol, gyere le s melegedjél!
  Azt mondják rá fentrõl:
  - Igen, de félek a kutyáktól!
  - Ne félj, mert azok becsületes embert nem bántanak!
  - Én hiszem - azt mondja az a valaki a fáról -, de mégis 
  vesd közéjük ezt a hajszálat, hadd szagolják 
  meg elõbb, arról engem is megismernek!
  Veszi Rózsa a hajszálat, s a tûzbe veti. A fáról 
  leszáll egy vén boszorkány, odaül a tûz mellé 
  s fûtözik. Felhúz egy nyársra egy varasbékát, 
  s sütni kezdi. Amint sütné, mondani kezdi Rózsának:
  - Az az enyém, ez a tied - s hozzáüti a varasbékát 
  a nyúlhoz; Rózsa megmérgelõdik, kirántja 
  a kardot, s hozzákap a boszorkányhoz, s hát a kard egy 
  hasábfává válott. Nekimegy a boszorkány, 
  hogy megölje Rózsát, s azt mondja:
  - No, most véged neked is, a testvéreidet is én öltem 
  meg bosszúból, azért, hogy a hét óriás 
  fiamat elpusztítottad!
  Rózsa nekiúszítja a boszorkánynak a kutyákat, 
  s azok addig fogják innen s túl, hogy vért eresztenek belõle. 
  A vér a kardból lett hasábfára cseppen, s abból 
  megint kard lett. Kapja Rózsa a kardot, s odaáll a boszorkány 
  eleibe. Megijed a boszorkány, s könyörögni kezd, hogy 
  ne bántsa, megmutatja, hova temette a bátyjait. Csak ezt várta 
  Rózsa, azon nyomban hozzásújtott, s avval a boszorkány 
  Plutóhoz költözött. Rózsa kiásta a bátyjait, 
  az összedarabolt testüket összerakta, forrasztófûvel 
  összeforrasztotta, s élõ-haló vízzel feltámasztotta. 
  Azok, mikor a szemüket kinyitották, s Rózsát megpillantották, 
  mind a ketten azt mondották:
  - Jaj, be sokat aludtam.
  - Sokat bizony - azt mondta Rózsa -, de ha én ide nem jöttem 
  volna, még most is aludnátok.
  Elbeszélték Rózsának a bátyjai, hogy elválásuk 
  után csakhamar meghallották, hogy az ellenség az országukból 
  eltakarodott, s visszatértek a palotájukba. Úgy osztoztak, 
  hogy az egyik, a nagyobbik, hazamenjen, s igazgassa az országot, másik 
  pedig keresse fel Rózsát. Akkor fordultak be a kis házikóba, 
  s akkor bánt el velük a vén boszorkány.
  Rózsa is elbeszélte nekik, miken ment keresztül, s azt mondotta:
  - Te, nagyobbik bátyám, menj haza, ülj be apánk országába, 
  te pedig, kisebbik bátyám, gyere velem, és igazgassuk ketten 
  azt a nagy országot, amelyikben az óriások hatalmaskodtak.
  Ebben megegyeztek, mindegyik elment a maga országába. Rózsa 
  is felkereste a szép leányt, aki már magát úgy 
  elbúsulta volt utána, hogy szinte elepedt, de hogy Rózsa 
  megérkezett, egészen felvidult. Egybekeltek, nagy lakodalmat csináltak, 
  eleget vendégeskedtek, a menyasszonyt jól megtáncoltatták, 
  azután az óriásoktól megmentett nagy országot 
  kezükre vették, ma is ott uralkodnak, ha meg nem haltak. Kerekedjenek 
  egy tojáshéjba, s holnap legyenek a kigyelmetek vendégei.
  Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
  Kriza János - Az álomlátó fiú
  - székely népmesék -