Rózsa királyfi
Volt egy királynak három fia. Ellenség ütött
az országra, azt elfoglalta, a király is elesett. A királyfiak
jó vadászok voltak, hárman három vadászkutyával
odébb állottak a veszedelembõl. Sokáig mentek, azt
sem tudták, hova, végre egy legmagasabb havastetõn, ahol
az út elágazott, elhatározták, hogy elválnak
egymástól, külön-külön próbálnak
szerencsét.
Megegyeztek, hogy egy magas fa hegyibe felállítanak egy hosszú
póznát, s arra felkötnek egy fehér kendõt,
amelyik a kendõt véresnek látja, induljon a testvérei
után, mert valamelyiknek veszedelme van.
A legkisebb királyfi akit Rózsának hívtak, bal fele
indult, a másik kettõ jobb fele. Rózsa, mikor a hetedik
havasba is bejutott, jó messze, meglátott ott egy szép
kastélyt, s abba betért, mint fáradt utazó, hogy
megszálljon.
Megnyílik este nagy dörömböléssel a kastély
kapuja, hát hét nagy óriás állít be
az udvarra s onnét a házba. Akkora volt mindegyik, mint egy nagy
torony. Rózsa ijedtében az ágy alá suhant, de az
óriások mihelyt beléptek, egyik azt mondta:
- Ci, milyen emberbûz van itt!
Megkeresték Rózsát, megtalálták, összeaprították,
mint a torzsát, s az ablakon kihányták.
Reggel az óriások megint elmentek dolgukra, a bokorból
elõmászott egy szép leányfejû kígyó,
s Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte,
szépen összerakogatta, forrasztó fûvel megkenegette,
s élõ-haló vízzel meglocsolta. Rózsa egy
perc alatt talpra szökött, s most hétszerte szebb s erõsebb
lett, mint azelõtt volt. Akkor a leányfejû kígyó
is kibújt a kígyóbõrbõl hónaljig.
Rózsa, hogy olyan erõs lett, bízott magában, s este
nem bújt az ágya alá, hanem az óriásokat
a kapuban várta haza. Azok mikor megérkeztek, elõreküldték
a szolgájukat, hogy azt a hitvány Ádám-maradékot
összemorzsolják, de a szolgák nem bírtak vele, maguknak
az óriásoknak kellett, hogy õt összeaprítsák.
Másnap reggel a leányfejû kígyó Rózsát
megint életre hozta, õ maga pedig övig kibújt a kígyóbõrbõl.
Rózsa kétszerte erõsebb lett most, mint külön-külön
egy-egy óriás.
Akkor este Rózsa a szolgákat mind megölte, s sok óriást
is megsebzett, de a hét óriás mégis megölte
õt.
Reggel, ahogy elmentek, a kígyó Rózsát megint feltámasztotta;
Rózsa erõsebb lett, mint a hét óriás együtt,
s olyan szép, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem.
A leány is a kígyóbõrbõl egészen kikerekedett,
be kedves két teremtés volt!
Akkor egymásnak a dolgaikat s életüket elbeszélték.
Elbeszélte a leány, hogy õ is királyvérbõl
való, hogy az õ apját az óriások ölték
meg, s az országot elfoglalták, ez a kastély az õ
apjáé volt, ahol az óriások laknak, s innen járnak
ki mindennap, hogy a népet sarcolják. Õt magát egy
jó kuruzsos dajkája kígyóvá változtatta,
s megesküdött, hogy addig kígyóbõrben marad,
míg az óriásokon bosszút állhat. De most,
hogy Rózsa olyan erõs, hogy könnyen megfelelhet mind a hét
óriásnak, róla is lerepedezett a kígyóbõr.
- Rajta hát Rózsa pusztítsd el az óriásokat,
nem leszek én se háládatlan.
Rózsa azt felelte:
- Kedves szép leány, te nekem az életemet három
ízben adtad vissza, én sem lehetek háládatlan tehozzád,
az óriásokat elpusztítom, s aztán te az enyém,
én a tied.
Egymásnak holtig való szerelmet esküdtek, s igen jóízûen
telt el a nap egészen estig.
Mikor este az óriások megérkeztek, Rózsa így
szólott hozzájuk:
- Ugyebár, sok gazember, hogy háromszor öltetek meg? Most
azt mondom, hogy ma ezen a kapun egyiketek sem teszi be a lábát!
Vívjunk meg!
Az óriások nagy méreggel reá mentek, de most nem
úgy lett, mint azelõtt kétszer; rendre õket mind
megölögette, s akkor a kulcsokat a zsebükbõl kezéhez
vette, a kastélynak minden szegelikát felkutatta, s látta,
hogy bátorságban lehetnek, mert már egy lélek sincs
a kastélyban.
Az éjszaka csendesen telt el. Reggel a kastély udvaráról
Rózsa elnéz a havas tetõre a fehér kendõ
felé, s hát látja, hogy az egészen véres.
Megbúsul, s azt mondja a szép leánynak:
- El kell mennem, hogy a két bátyámat felkeressem, mert
rosszul megy soruk. Várj vissza engem, mert ha õket feltaláltam,
minden bizonnyal visszajövök.
Avval felkészült, kardot kötött, nyilat, forrasztó
füvet, élõ-haló vizet vett magához, s éppen
arra a helyre ment, ahol elváltak volt. Útjában lõtt
egy nyulat. Mikor odaért a fához, elindult azon az úton,
amerre a bátyjai mentek. Rátalált egy kicsi házikóra,
s ott megállapodott. Látja, hogy a ház elõtt a fához
a két bátyja két vadászkutyája lánccal
meg van kötve. Eloldja õket, tüzet csinál, s a nyulat
sütni kezdi. Amint sütné, hallja, hogy a fán valaki
dideregve azt kiáltozza:
- Jaj, de fázom!
Felszól a fára Rózsa királyfi:
- Ha fázol, gyere le s melegedjél!
Azt mondják rá fentrõl:
- Igen, de félek a kutyáktól!
- Ne félj, mert azok becsületes embert nem bántanak!
- Én hiszem - azt mondja az a valaki a fáról -, de mégis
vesd közéjük ezt a hajszálat, hadd szagolják
meg elõbb, arról engem is megismernek!
Veszi Rózsa a hajszálat, s a tûzbe veti. A fáról
leszáll egy vén boszorkány, odaül a tûz mellé
s fûtözik. Felhúz egy nyársra egy varasbékát,
s sütni kezdi. Amint sütné, mondani kezdi Rózsának:
- Az az enyém, ez a tied - s hozzáüti a varasbékát
a nyúlhoz; Rózsa megmérgelõdik, kirántja
a kardot, s hozzákap a boszorkányhoz, s hát a kard egy
hasábfává válott. Nekimegy a boszorkány,
hogy megölje Rózsát, s azt mondja:
- No, most véged neked is, a testvéreidet is én öltem
meg bosszúból, azért, hogy a hét óriás
fiamat elpusztítottad!
Rózsa nekiúszítja a boszorkánynak a kutyákat,
s azok addig fogják innen s túl, hogy vért eresztenek belõle.
A vér a kardból lett hasábfára cseppen, s abból
megint kard lett. Kapja Rózsa a kardot, s odaáll a boszorkány
eleibe. Megijed a boszorkány, s könyörögni kezd, hogy
ne bántsa, megmutatja, hova temette a bátyjait. Csak ezt várta
Rózsa, azon nyomban hozzásújtott, s avval a boszorkány
Plutóhoz költözött. Rózsa kiásta a bátyjait,
az összedarabolt testüket összerakta, forrasztófûvel
összeforrasztotta, s élõ-haló vízzel feltámasztotta.
Azok, mikor a szemüket kinyitották, s Rózsát megpillantották,
mind a ketten azt mondották:
- Jaj, be sokat aludtam.
- Sokat bizony - azt mondta Rózsa -, de ha én ide nem jöttem
volna, még most is aludnátok.
Elbeszélték Rózsának a bátyjai, hogy elválásuk
után csakhamar meghallották, hogy az ellenség az országukból
eltakarodott, s visszatértek a palotájukba. Úgy osztoztak,
hogy az egyik, a nagyobbik, hazamenjen, s igazgassa az országot, másik
pedig keresse fel Rózsát. Akkor fordultak be a kis házikóba,
s akkor bánt el velük a vén boszorkány.
Rózsa is elbeszélte nekik, miken ment keresztül, s azt mondotta:
- Te, nagyobbik bátyám, menj haza, ülj be apánk országába,
te pedig, kisebbik bátyám, gyere velem, és igazgassuk ketten
azt a nagy országot, amelyikben az óriások hatalmaskodtak.
Ebben megegyeztek, mindegyik elment a maga országába. Rózsa
is felkereste a szép leányt, aki már magát úgy
elbúsulta volt utána, hogy szinte elepedt, de hogy Rózsa
megérkezett, egészen felvidult. Egybekeltek, nagy lakodalmat csináltak,
eleget vendégeskedtek, a menyasszonyt jól megtáncoltatták,
azután az óriásoktól megmentett nagy országot
kezükre vették, ma is ott uralkodnak, ha meg nem haltak. Kerekedjenek
egy tojáshéjba, s holnap legyenek a kigyelmetek vendégei.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Kriza János - Az álomlátó fiú
- székely népmesék -
