A nagyot mondó huszárok
Három huszár baktatott az úton hazafelé. Megkapták
az obsitot, hát jókedvükben fütyörésztek.
Amikor elfáradtak, egy öreg odvas fûz alá heveredtek.
Ahogy körülnéztek egy kicsit, találtak egy zacskó
aranyat. Igen megörültek neki, de hát hogyan osztozzanak rajta?
Elaprózni nem akarták, így hát megegyeztek, azé
legyen az arany, aki nagyobbat tud mondani. Az egyik rá is kezdte:
- Az én öregapám földjén akkora óriási
káposzta nott, hogy egy regement is jóllakhatott volna belõle.
- A másik megtoldotta:
- Nálunk meg van egy akkora üst, hogy egy napba tellett, mire körüljártam.
- A harmadik sem akart alulmaradni:
- Nekem olyan öreganyám volt, hogy hátulról volt szeme.
Ezen aztán mind a hárman jót kacagtak. Az elsõ megkérdezte:
- Mit csináltatok azzal az irdatlan nagy üsttel?
- Megfõztük benne a te káposztádat - felelte a második.
- Hát azt meg ki látta? - kérdezte a harmadik.
- Az a te vén, hátulról nézõ öreganyád!
- felelték rá mind a ketten.
Az aranyon meg igazságosan megosztoztak.