Igaz történetek a Mikulástól
Vissza a főoldalra

Kedves Mónika!

Nagyon köszönöm és örülök a bejegyzésednek vendégkönyvembe.
Ezek a kedves szavak, valamint a gyerekektõl kapott hála miatt már 15 éve boldogan csinálom.
Én éppen 3x annyi éves vagyok mint, s az amit Te érzel hiányként, azt én is éreztem. Így jött kapóra az akkor 2 éves kislányom ( s kisebbik), hogy adhassak, és önmagamnak megszüntessem ezt a hiányérzetet. Közben rájöttem a titokra, mert mozgalmam nem maradhatott meg a Mikulásnál. A lelkisegélyben nagyon sokat tanultam, és egy trénertõl hallottam meg a titkot!
Kedves bejegyzésedért neked elárulom, ill. karácsonyi ajándékként adom és élj vele!

" élt egyszer egy önmagát jónak tartó ember. Halálakor felment a mennybe, és rögtön a kapuban találkozott egy angyallal, akivel közölte:
- kísérj engem a mennyországba!
-Na de miért?- válaszolta az angyal.
- Mert én lent a földön, mindenkin önzetlenül segítettem, és betartottam minden égi utasítást!
-Ettõl függetlenül a purgatóriumban kell kezdenünk az égi utazásod, és ne te jelöld ki a helyed a mennyben!-folytatta az angyal.
Belenyugodott az önzetlen segítõ a sorsába és beléptek egy hatalmas helyiségbe, ahol középen egy nagy kondér, benne finom illatos gulyás.
- Hát ez a mennyország, mert csak ott létezhetnek ezek a csodás illatok. Gyorsan adj egy kanalat, had kóstoljam meg!
- Ott vannak a falon, válasz egyet. - közölte az angyal.
Ezzel odalépett, s közelebbrõl látta, hogy másfél méteres kanalak, nyelük pedig foghatatlan. Éppen a végét lehetett megfogni, de így meg minden merítés oldalra mellément, vagy kifolyt a kanálból.
- Ezzel nem lehet enni! - mérgelõdött az új jövevény. - Már értem, miért ilyen gonosz tekintetû és sovány itt mindenki! Szóval ez a pokol?
- Igen. - válaszolta az angyal.
Továbbmenve, ugyan ilyen helyiségbe értek, de itt vígság, jókedv, és kacagás volt hallható. Itt is az elõbbi kondér volt, de alig volt már gulyás az alján.
- Látod ez a mennyország! - közölte az angyal.
- Na angyal, akkor ide azt a protekciós kanalat amivel ezek itt esznek, mert a földi jócselekedeteimért nekem az kijár!
- Ott lógnak a falon!
- De hát ezek ugyan olyanok, mint az elõbbi helyiségben! Ezekkel lehetetlen enni!
- Sajnálom, én már nem tehetek érted semmit!
- Nem teheted ezt velem, hol van az igazság? Tudd meg én ott lent naponta imádkoztam, jó voltam mindenkihez, betartottam minden parancsolatot! Köteles vagy nekem elárulni a titkot!
- A titok az, hogy ezek az emberek a földi életükben tanulták meg azt, hogy "minden ember annyit eszik, amennyit ad a másiknak!"

Te adtál nekem a lapomért egy köszönetet, fáradtál annak megírásával, én erre adok Neked egy útravaló igazságot az ünnepekre.

Sok szeretettel: a Mikulás