Tündérmesék
Vissza

A tudós meg a tevehajcsár.Keleti történetek-nyugati lelkibajok/ Nossrat Peseschkian


A takarékosság ára


Egy ember megvesztegetés miatt állt a bíró előtt. Minden a vétkessége mellet szólt, s a bírónak nem maradt más dolga, mint kimondani az ítéletet. De a bíróban megértés lakozott, ezért lehetőséget kínált a vádlottnak, hogy háromféle büntetés közül válasszon. A vádlott eszerint vagy száz tumánt fizessen, vagy ötven botütést kapjon, vagy pedig meg kell ennie öt mérő hagymát. “No, ez nem lehet olyan nagy dolog” – gondolta az elítélt, és már bele is harapott az első hagymába. Éppen háromnegyed fontot fogyasztott el a nyers hagymából, de akkor már az erős fűszernövény puszta látványától is a hideg rázta. A szeme könnybe lábadt, olyannyira, hogy a sós könnyek patakokban folytak le orcáján. “Nagyérdemű bíróság – mondta zokogva -, engedjék el a hagymaevést, inkább vállalom a botütéseket.” Valójában arra gondolt, hogy ravaszul sikerült megtakarítania pénzét – mert mindenki jól ismerte fösvénységéről. A poroszló levetkőztetette, és felfektette a padra. Az elítélt már az izmos poroszló meg a hajlékony vessző látványától is reszketett. Puhítani kezdték a hátát, és minden ütésre nagyobbat kiáltott, míg a tizedik csapásra végül is könyörögni kezdett: “Nagybecsű gházi, könyörülj rajtam, és engedd el a többi botütést.” De a bíró csak a fejét rázta. A vádlott erre, jóllehet épp a verést meg a pénzt akarta megspórolni magának, és végül mind a három büntetésből kóstolót kapott, így rimánkodott: “Hadd fizessem meg inkább a száz tumánt.”