Tündérmesék
Vissza

Ki szólal meg először


Volt egyszer négy szerzetes. Jámborak voltak, a légynek se vétettek, nem is véthettek volna, mert még légy se szállt arra a tájra, ahol éldegéltek. Túl a Hét Fekete Hegyen, egy sűrű erdőben, annak is a közepében, egy nagy kőbarlangban.

Egy fogadalmat tettek, hogy hét napig hallgatnak, nem ejtenek egy szót se, hét napig csak azon elmélkednek, miként lehetnének még jámborabbak.

Négyen éldegéltek a barlangban, közel-távol egy lélek se, csak egy szolgagyerek járt be hozzájuk, az hordta nekik az ételt, italt, világot.

Estefelé a barlangban füstölögni kezdett a mécses. Füstölgött, pislogott, félő volt, hogy elalszik.

Az a barát, aki legközelebb ült hozzá, kikiáltott a szolagfiúnak:

- Hé, fiú! Gyere igazítsd meg gyorsan a kanócot!

A társa, aki mellette ült, mérgesen csóválta a fejét:

- Hallgatást fogadtunk, te pedig megszegted! Most aztán kezdhetjük elölről!

A harmadik igen megharagudott mind a kettőjükre, és rájuk rivallt:

- Hallgassatok már, ti locsogók!

Akkor a negyedik, a legöregebb és legjámborabb barát, azt mondta nagy méltósággal:

- Rólam vegyetek példát! Egyedül én nem szegtem meg a fogadalmat.