Magyar népmesék
Vissza

A ravasz csábító

Szép keresztanyja volt a cigánylegénynek, hát mindenképpen meg akarta szerezni magának.
Elment a piacra, vett egy tyúkot - meg is süttette nyomban -, a péknél egy kalácsot, a kocsmában egy üveg bort. Hazafelé az erdõ szélén egy-egy bokorba eldugta mindegyiket: a sült tyúkot, a kalácsot, a bort.
Hazaérve elsõ dolga volt, hogy átszaladt a keresztanyjához.
- Keresztanyám, látom nincs tûrevalója, kimehetnénk az erdõre fáért.
- Jól mondod, fiam, az utolsó darabot most vetettem a tûzre, gyerünk!
Mikor az erdõ széléhez értek, a cigánylegény egyszerre csak az ég felé nyújtogatta a nyakát, meresztgette a szemét.
- Mit csináljak? Mit csináljak? - kiabált felfelé.
Megsokallotta a sok kiabálást a cigányasszony.
- Mi az fiam? Kivel beszélsz?
- A Jóistennel.
- Mit mond neked?
- Hogy menjek a bokorhoz, sült hús van a tövében.
- Nézd meg, fiam, ha az Isten mondja, biztosan úgy van.
Tudta a legény, hogy ott a sült hús, hiszen õ tette oda. Elõvette, aztán nekiültek, jóízûen elfogyasztották.
A cigánylegény kisvártatva megint csak az eget nézte.
- Hova menjek? Hova menjek? - kiabálta felfelé.
A kersztanyja meg:
- Mi az, fiam, megint az Istennel beszélsz?
- Bizony vele, ki mással.
- Mit mondott?
- Hogy abban a másik bokorban kalácsot találok.
- Nézzed, fiam, biztosan úgy lesz!
Persze hogy ott volt a kalács. Megosztoztak rajta, elfogyasztották egészséggel.
Mikor jóllaktak, harmadszor is az eget leste a cigánylegény.
- Mit csináljak? Mit csináljak? - kiabált fölfelé.
A keresztanyja kérdezgette:
- Mit mondott a Jóisten, fiam?
- Hogy ott a bokorban egy üveg bor.
- Néd meg, fiam, csakugyan jolesne, ha ótt volna.
Kihúzta a legény a bort a bokor tövébõl, megisszogatták egykettõre, mert erõsen szomjasak voltak.
A cigánylegény utoljára megint az égre nézett.
- Azt már nem teszem! Azt már nem teszem - kiabálta.
Faggatta a keresztanyja:
- Mit, fiam? Mit nem teszel?
- Olyat vele nem teszek! Olyat sehogy sem!
- Mit nem teszel, fiam?
- Azt mondta a Jóisten, hogy tegyem meg magával, de azt nem teszem.
- De fiam, ha az Isten mondja, akkor meg kell tenned.
Hajlott végül a szóra a cigánylegény, megtette a keresztanyjával, amire annyira vágyott.


Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek