Az aranymozsár
Volt egyszer a világon egy szegény öregember, annak a szegény
öregembernek egy szép és erõsen okos leánya.
De olyan szegények voltak, mint a templom egere, talán még
annál is szegényebbek. Mikor volt kenyér az asztalfiában,
mikor nem. S amikor volt, akkor is csak hamuban sült kenyér volt.
Elmegy egyszer az öregember szántani, s amint kettõt-hármat
térül-fordul a földön, nagyot csendül az ekevas,
s kivet egy színarany mozsarat.
Hej, megörül az öregember, félbehagyja a szántást,
indul haza, de meggondolja magát: ha mozsár van itt, törõnek
is kell lenni, s turkálni kezdi az ekevassal a földet, hátha
megtalálja a mozsártörõt. De bizony hiába turkálta,
nem találta meg. Hiszen, elgondolta, sokat ér ez törõ
nélkül is. Elmegy haza, s mutatja a leányának nagy
örvendezéssel, hogy mit talált.
- Na, édes leányom, többet nem éhezünk, viszem
ezt a mozsarat a királynak. Tudom, megveszi jó drága pénzen.
Mondja a leány:
- Ne vigye el, édesapám, mert meglátja kigyelmed, hogy
a király majd megkérdi, hol a mozsár törõje.
Még azt hiszi, hogy lopta kigyelmed, s tömlöcbe vetteti.
Beszélhetett a leány, elment az öreg, s meg sem állott,
míg a királyhoz nem ért.
Köszön illendõképpen, a király fogadja s kérdi:
- Mi járatban vagy, te szegény öregember?
- Én bizony, felséges királyom, amint a földecskémet
szántottam, egy aranymozsarat találtam, s elhoztam felségednek
ajándékba.
- Na, ez igazán szép portéka - mondja a király,
s jól megnézte kívül-belül, hogy igazi színarany-e.
Az volt biz az, igazi színarany.
- Hát a törõ hol van? -- kérdi a király.
Mondja az öregember:
- Kerestem én azt is eleget, felséges királyom, de nem
találtam meg.
- Bezzeg, hogy nem találtad meg, ilyen-olyan teremtette - pattogott a
király -, mert bizonyosan loptad a mozsarat is!
Hiába mondta a szegény öregember, hogy így meg úgy,
hogy a világon való életében nem lopott, hívatta
a király a katonákat, ezek közrefogták a szegény
embert, s vitték a tömlöcbe.
Amint kísérték a katonák az öregembert, elkezdett
sírni keservesen:
- Hej, édes leányom, lelkem leányom, miért nem hallgattam
a te szavadra! Nemhiába mondtam mindig, hogy nincs több olyan okos
leány a világon, mint te.
Hallotta ezt a király belsõ inasa, fut a királyhoz, s jelenti,
hogy mit mondott az öregember.
Egyszeribe parancsolja a király, hogy hozzák fel az öreget.
Viszik az öreget a király színe elé, s kérdi
a király:
- Miféle okos leányod van neked? Igaz-e, amit mondtál,
hogy nincs több olyan okos leány a világon, mint a te leányod?
- Mondtam, felséges királyom, s meg sem is másolom.
- Na, jól van - mondja a király -, majd meglátjuk. Hozd
ide a leányodat, s ha megteszi azt, amit mondok neki, feleségül
veszem.
Hazamegy az öregember a leánya után. Mondja neki, hogy mi
történt, hogy mer-e szerencsét próbálni?
- Csak gyerünk, édesapám - mondja a leány -, majd
megsegít az isten.
Fölmennek a királyhoz, s a király azt mondja a leánynak:
- No, te leány, azt hallottam, hogy a legokosabb leány vagy a
világon. Hát ha úgy elmégy elõttem, hogy
se felöltözve, se levetkõzve, se kocsin, se gyalog ne légy,
feleségül veszlek.
- Jól van - mondja a leány -, megpróbálom, felséges
királyom.
Azzal elment haza az apjával. Otthon levetette a ruháját,
s magára vett egy hálót. Ennek a hálónak
négy sarkát szépen odakötötte a kocsisaroglyához.
Így indult el a királyhoz.
Jött a király is hatlovas hintón, szemben a leánnyal,
s mikor meglátta, felültette a hintajába, vitte a palotába,
ottan felöltöztette szép aranyos ruhába. Mondta neki:
- Amit kívántam, megtetted; te az enyém, én a tied,
ásó-kapa s a nagyharang válasszon el minket.
Mindjárt nagy lakodalmat csaptak. A cigányok húzták;
a legények rúgták. Táncolt az öreg is, táncolni
kellett nekem is.
Így volt, mese volt.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Benedek Elek - Többsincs királyfi és más mesék
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Benedek Elek - Többsincs királyfi és más mesék
