A nagyravágyó labda
- Gyönyörű vagyok! - nézegette magát elégedetten a Labda. - Szép
gömbölyű, szép színes.
- Szépek vagyunk, szépek vagyunk! - kiáltozták boldogan a többiek
is. Volt ott piros, kék és sárga, csíkos, pöttyös, virágmintás, játszi
gömböc valamennyi.
- Azért én vagyok a legszebb - vélte a Labda, a tükörben nézegetve
magát elégedetten. - És a legnagyobb is! - Büszkén kidüllesztette
a mellét, kereksége csak úgy dagadt.
- Nagyobb vagyok, mint ti valamennyien! - kiáltott és mellét még jobban
kidüllesztette, tüdejébe még több levegőt szívott.
- Ugyan már, mit dicsekedsz! - hallott egy dörmögő hangot a magasból.
- Gyerek vagy még! Nézz meg engem, ha valóban nagy labdát akarsz látni!
- És egy hatalmas árny tornyosult a Labda fölé, eltakarva a napot.
- Nagyobb leszek, mint te! - kiabálta elszántan a Labda. Még jobban
düllesztette a mellét, s nőtt csak büszkén, rátartian. Ahogy hízott
egyre jobban, lassan túlnőtt minden társán, a nagy labdán is, a ház
falán is. Akkora volt már, mint egy léggömb.
- Tovább, tovább, még nagyobbra! - szívta mohón mind jobban táguló
tüdejébe a levegőt.
- Hahó, Labda! De szép nagy vagy már! - köszöntötték, csodálták a
madarak.
- Szépen megnőttél, lassan a társam lehetnél. Gyere, repüljünk együtt!
- hívogatta barátságosan a léghajó.
- Dehogy megyek, dehogy megyek! Hol leszel te hozzám képest! Csak
figyelj, mekkorára növök még! - dicsekedett a Labda, s tovább dülleszkedett,
terjeszkedett. Lepillantott a földre, de társait nem látta már, s
a léghajó is csakhamar egy apró pont volt a láthatáron.
A Labda akkora lett lassan, mint a Föld.
- Szervusz Labda! Hová nősz már? - tudakolta tőle a bolygó, méltósággal
folytatva körtáncát a Nappal.
- Túlnövök rajtad is! - harsogta a labda a Földnek. - Csak keringj
tovább, hozzám te úgysem érsz fel! - És testét szétfeszítő büszkeséggel
dagadt tovább.
- Elhagylak téged is! - kiáltotta a Napnak. - Én leszek a legnagyobb!
Kis idő múlva túlnőtt a Napon is, a csillagokon is, a világon is.
- Hé, figyeljetek, mekkora lettem! - ordította büszkén a Labda. Óriási
gömbjét megforgatva körülnézett, kinek mutogathatja magát, kitől kaphat
csodálatot. De nem volt körülötte semmi, nem volt körülötte senki.
Egyedül maradt.
