Mátyás király mesék
Vissza

Mátyás király a szegény ember temetésén

Olyan nap is akadt, amikor Mátyás király nem csavargott az országban szegény ember képében, hanem otthon nézegetett ki a palotája ablakán.
Hát amint ott nézeget, látja ám, hogy egy szegény halottat visznek az úton. Igen szegény ember volt, nem volt semmije, senkije se, nem kísérte biz azt senki se a temetobe. Négy ember vitte a koporsót, elotte egy vitte a halálkeresztet, mögötte meg a pap ment a kántorral meg két ministránsgyerek. Más senki.
No, megsajnálta a király a szegény embert, hogy még az utolsó útjára se kíséri el senki. Kapta magát, fölvette a koronáját meg a királypalástot, és szólt a feleségének is, öltözzön hamar, és jöjjön vele. Leszaladtak a palotából, és beálltak a menetbe a koporsó után.
Lett erre nagy álmélkodás az utcán! Hogy valami fene nagy urat temethetnek, hogy még a király is kíséri. Egymás után beálltak a király meg a felesége mögé, hogy ok se hiányozzanak a nagy eseménybol. Akkora lett sokadalom, hogy mire a temetobe értek, alig fértek be. Így adta meg a végtisztességet a szegény embernek a király.