A lusta legény meg a szorgalmas
lány
Jézus Krisztus Szent Péterrel egy nagy mezõn haladt keresztül.
Egy vadkörtefához értek, ahol egy lusta legény feküdt.
Hanyatt végta magát, arra várt, hogy a szájába
essék egy gyümölcs.
Jézus megszólította:
- Fiam, merrek köll menni Egyiptomba?
A legény lusta volt felállni, a kezével mutatni, csak a
lábát mozdította, hogy
- Arra, a!
Jézus Krisztus elfordult és megcsóválta a fejét.
- Hogy lehet ilyen lusta teremtménye az Istennek!
No, továbbhaladtak. Egyszer Jézus megtörölte a homlokát:
- Hû, de megszomjaztam ebben a hõségben!
- Énnekem már régóta száraz a torkom, Uram,
csak nem mertem szólni - mondta Péter.
Az oldalban egy kislány aratott, arra vették az irányt,
hogy vizet kérjenek.
- Adnál nekünk vizet, te kislány, mert erõsen megszomjaztunk!
A lány letette a sarlót, a korsóhoz perdült, belekóstolt.
Melegnek találta a vizet, hát kiöntötte. Elszaladt a
forráshoz friss vizet meríteni. Kínálta aztán
Jézus Krisztust is, Pétert is.
Jóllalktak vízzel mind a ketten, és nem gyõztek
hálálkodni, hogy ilyen jó vizet még nem ittak soha,
jólesett nekik.
Mikor elköszöntek a lánytól, Péter megkérdezte
Jézust:
- Uram Teremtõm, mivel áldod meg azt a szép, szorgalmas
lányt?
- Ahhoz a lusta legényhez menjen feleségül, aki a körtefa
alatt feküdt.
- Uram Teremtõm, csak ezt ne tedd! Miért vered meg ezt a szorgalams
lányt azzal a világ lustájával?
- Azért, mert annak a lusta legénynek szüksége van
egy segítõre, aki embert fog faragni belõle.
