Állatmesék
|
Benedek Elek A mezei egér A szegény mezei egér megunta a mezõn való lakozást. -Hej, sóhajtozott magában, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. Esõ, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindég kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában. Addig s addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát a nagy utazásra, s meg sem állott, míg a faluba nem ért, ottan betért egy házhoz, s nagy hirtelene beszaladt a padka alá. A házi egér éppen szundikált a jó melegségben. Adjon Isten jó napot, házi egér! Adj Isten, mezei egér! Hát te minek jöttél ide? - Annak, hogy adj szállást. Keserves az élet a mezõn, sokat kell ázni-fázni, sanyarogni. - Elhiszem neked, mezei egér, de bár én férhessek el. Aztán ne hidd, hogy olyan jó dolgom van. Sokat éhezem én is. - Mégis csak úri dolgod van az enyémhez képest mondta a mezei egér. Ha Istent ismersz, szoríts egy kis helyet nekem. - Nem lehet, lelkem atyámfia, bizony nem lehet. Hanem eredj fel a padkára, ott lakik a herceg, az talán ad szállást. Fölmegy a mezei egér a padkára, s hát csakugyan ott volt a herceg, mármint a macska. A hasával a tûznek volt fordulva s úgy aludt, mint a bunda. Leszól a mezei egér a házi egérhez: Nem merem megszólítani, alszik a herceg. Ne is szólítsd, hanem dugd a farkincádat az orrába, s mindjárt felébred. No, a boldogtalan mezei egér megfogadta a házi egér tanácsát: a farkincáját bedugta a herceg orrába. De bezzeg felébredt a herceg, s ahogy meglátta az egeret: egyet mordult, s hamm! bekapta. A házi egér nagyot kacagott a patka, alatt. - Úgy kell neked, te oktondi! Minek jöttél ide, ha nem tudsz bánni a herceggel!? Híre ment ennek a szomorú esetnek a mezei egerek országában,
s azóta egy mezei egér se jõ be a házba,
tovább sanyarognak a mezõn
|