Az öntelt farkas
Éhes volt a róka, hát azon gondolkodott, hogy belopakodik a faluba,
jóllakik tyúkhússal.
Mindjárt a falu végén az elso háznál felkapaszkodott a tyúkólra, letúrta
a cserepet, bebújt a lécek közé, Egy tyúknak hamar elharapta a nyakát,
hozzáfogott lakmározni.
De a többi tyúk felverte a házigazdát.
- fiam, ugorj ki az ágyból, mert a tyúkokat háborgatja valami!
Az ember megragadott egy karót, a fiának meg a kezébe nyomott egy
vasvillát, és kinyitották az ólajtót. Csihipuhi, záporoztak a rókára
az ütések, szúrások, alig tudott elmenekülni.
Húzta magát az erdo felé nagy vonítva.
- Mi vaj van, róka koma? - kíváncsiskodott a farkas, ahogy összetalálkoztak.
- Jaj, farkas koma, egy ember meg a gyereke majdnem agyonvert!
- Gyere vissza, róka koma, mutasd meg az embert, majd ellátom a baját.
- Ne menjünk, farkas koma, mert az emberekkel nem jó tréfáni!
- Mit?
A farkas szétszagatott egy kökénybokrot, megrágta szecskának.
- Így szaggatom szét, csak mutassál nekem egy embert!
- Ne menjünk, farkas koma, mert ott veszünk mindnyájan!
- Ha nem jössz, téged is szétszaggatlak!
- Ne szaggassál, inkább megyek!
Az erdo szélére vezette a róka a farkast, meglapultak a bokor mögött,
ahonnan jól belátták az országutat.
- Várjunk itt, farkas koma, mert az úton szokott járni az ember!
Nemsokára egy kisgyermek szaladt a falu felol, karikát hajtott bottal.
- E, róka koma, ember ez? - kérdezte a farkas.
- Aj, csak gyermek, még sokára lesz ember.
Egy koldus is arra bicegett hónajmankón.
- E, róka koma, ember az? - Hej, csak volt ember, most már nyomorék.
Végre a kerülo ballagott feléjük az úton duplapuskával. Régen a huszároknál
szolgált, hát a kardot is magával hordta.
- E, róka koma, ott jön valaki, ember az? - Hu, ez csakugyan ember,
el is kotródok elole.
- Ne menj egy tapodtat se, nézd, hogy szaggatom szét!
A farkas nekirontott a kerülonek, de az sem volt rest. Rácélzott a
puskával, hogy meghemperedett a gonosz féreg. Hamar észretért, felugrott,
ráacsarkodott az emberre, hogy szétszagatja. A kerülo meg elorántotta
a kardját, pofon vágta a farkast, hogy egyik fogsora menten kirepült.
A másik oldalról is odasuhintott neki, onnan is szálltak a fogak.
Nem akart engedni sehogy a farkas, hát a kerülo ráadásnak betörte
a fejét három helyen, meg az oldalbordáját egy helyen.
Elkeseredett végül a farkas, vinítva elkotródott. Az erdo alatt a
róka várta szánakozva.
- Mi van veled, farkas koma?
- Mmmm, jól mondtad, róka koma, hogy az emberrel nem szabad tréfálni.
- Mit csinált veled?
- Jaj, eloször belefújt a botjába, és olyat köpött a szemem közé,
hogy mindjárt meghemperedtem. Azután kivágta a fényes nyelvét, és
úgy megnyalogatott vele, hogy alig maradt bennem élet.
- Megmondtam neked, farkas koma, hogy az emberrel nem jó tréfálni.
Azóta is kerüli a farkas az embert.
