Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

- Egy kődarabbal a kezében érkezett. Mi ez a szikladarab?
- A Mikulás sírjától való kődarab. Azóta ereklyeként őrzöm. Nemcsak nekem, a munkatársaimnak is segít felidézni ilyenkor, decemberben a Mikulás szellemét. Életem felejthetetlen élménye volt, amikor ellátogathattam Myrába, Szent Miklós püspök élőhelyére, s megnézhettem a sírját. Ott hatalmas kultusza van a püspöknek, a sír - amelyből egyébként 1087-ben elrabolták a holttestet - Antalyához közeli Demre városában található.

Hétfőn reggel útnak indult a Mikulás.

Ne haragudjon, de ilyenkor Mikulásból "dömping van", tele van velük a város. Valamelyik szinte nevetséges, valamelyiknek azonban még én is az ölébe ülnék és mesélnék neki. Szakértőként árulja el: mitől Mikulás az igazi Mikulás?
- Fontos, hogy hiteles legyen; ne sportcipőben jelenjen meg, ne legyen sörszaga, mert ilyen is van. Egyébként nem kell megtanulni semmilyen szöveget, mondókát, nem kell kész válaszokkal készülni. A gyerekeknek nem kell megmagyarázni, bizonygatni hogy "én vagyok a Mikulás!", mert az azt jelenti, hogy ő maga sem hiszi el, és elveszti a hitelét.
Minden ember Mikulás, aki hisz abban, hogy a gyerekeknek tud tiszta, igaz élményt, örömet, hitet adni. A napokban felkeresett a honvédség Mikulása és tanácsot kért, hogyan végezze jól a dolgát. Azt mondtam neki: "Ha te magad nem hiszed el, hogy te vagy a Mikulás, akkor nem fog menni. Ha azonban úgy érzed, hogy neked Mikulásnak kell lenned, ha ez az érzés felkelti a lelkedet, akkor az leszel."

Igaz, hogy a kislánya kedvéért öltözött be először Mikulásnak?

- Valóban neki varrtam az első Mikulásruhát, tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor kétéves volt. A jelmez olyan jól sikerült, hogy arra gondoltam, miért ne szerezzek örömet más gyerekeknek is? Először az akkori Aranykapu vásárra mentem ki, ahol a kereskedők segítettek, ki szaloncukorral, ki naranccsal - így kezdődött. Aztán egyszer odajött hozzám egy kislány és arra kért, maradjak ott náluk, úgyis van egy üres szobájuk. Elmagyaráztam neki, hogy nem maradhatok, mert otthon várnak a manóim, így arra kért, legalább a címemet adjam meg. Így vetődött fel a Mikulás-posta ötlete; gondoltam, ha Finnországban működik, Magyarországon miért ne próbálhatnánk meg? Így aztán megszületett a Mikulás Posta, majd jöttek a Mikulás-ünnepségek, mert annyira sok és szép levelet küldtek a gyerekek, hogy eldöntöttem, valahol egy rendezvényen, ünnepségen ezekkel találkozni kell. Először 1990-ben volt városi Mikulás ünnepség, majd 5 év múlva már a Nemzeti Színházat béreltük ki, ahova azóta évente 3200 kisgyereket hívunk meg egy színházi előadásra, és adunk nekik egy értékes csomagot. Természetesen mindezt ingyen!

Gondolta volna akkor, hogy egyszer ön lesz az "örökös Igazi Mikulás"?
- Nem, soha nem terveztem előre, az egész magától fejlődött, alakult hagyománnyá.

Áruljuk azért el, munkája során vannak dolgok, amik bántják Önt?
- A legnagyobb fájdalmam, látni és megtapasztalni a gyerekek leveleiből a családi modell széthullását, a sok gyermeki szomorúságot. Nehezen viselem, ha gyermek bántalmazást látok! Mert minden kisgyerek egy ugyanolyan ember mint, mi vagyunk, csak Ő még egy másik fejlődési szakaszban él! A felnőttek pedig saját norma rendszerükből ítélkeznek a gyermek cselekedeteik felett, s ha nem tudják akaratukat érvényesíteni, akkor megengedhetetlen eszközöket használnak a türelmes értő beszélgetés helyett!

Kevesen tudják, hogy a "mikuláskodás" adta az ötletet az M-M Vonal nevű ifjúsági lelkisegély-szolgálat elindításához. Hogy jön össze a kettő? Elvégre egy kicsit más műfajról van szó.
- Amikor a Mikulás Postát megnyitottam, a gyerekek felé olyan jelzést sugároztam, hogy ha írnak, akkor azt valaki elolvassa és veszi a fáradságot, hogy válaszoljon - és ez nemcsak decemberben működik. Lassan kialakult, hogy a gyerekek kiírták magukból a problémáikat, elmondták nekem a gondjaikat, örömeiket. Nagyon komoly problémákkal, esetenként igazi tragédiákkal találkoztunk. Egy idő után nem bírtuk erővel és szakemberek - pszichiáterek, pszichológusok - segítségét kértem. Így jutottam el a lelkisegély-szolgálatok atyjához, dr. Varga Gábor pszichiáter főorvoshoz és alakítottuk meg telefonos ifjúsági segélyvonalunkat. De ez egy másik történet.

Egész évben szervez, tárgyal, támogatókat keres, miközben tudjuk, milyen nehéz megnyerni az embereket egy-egy nonprofit rendezvényhez, vállalkozáshoz. Nem fáradt még bele?
- Én már túl vagyok azon, hogy idegeskedjek. Amikor emberi cinizmussal találkozom, a lelkisegélyes múltam segít átlendülni a helyzeten. Sajnos ma az emberek olyanok, hogy amit az egyik kezükkel adnak, azt a másikkal rögtön elveszik, és nagyon nehezen fogadják el egymást. Ha pedig közügyet akarja az ember elfogadtatni, azt hiszik, hogy bolond. Elkezdenek kombinálni, hogy biztosan valami érdeke fűződik hozzá, haszna származik belőle, s valójában nem érdekli őket, hogy mi motiválja az illetőt.

A médiából időnként értesülünk azért szívet melengető történetekről, tavaly például egy kislány a levágott copfját ajánlotta fel a Mikuláson keresztül egy leukémiás társának, akinek a kezelések miatt kihullott a haja. Ön mire emlékszik vissza szívesen?
-A gyerekek a felnőtt mintát követik. Ha látják, hogy mi adunk a másik embernek, akkor Ők is ezt teszik. Ennek a kislánynak aki a haját adta a másik társáért, egy olyan cselekedete volt, amiből még mi felnőttek is tanulhatunk!
- Másik emlékezetes eset, amikor a Mikulás valóban csodát művelt. Egy kisgyerek egyszer azzal keresett meg, hogy a betegsége miatt óvodába sem jár, mert éjszaka nem tud aludni. Csak akkor alszik el, amikor már hajnalodik, s hiába jártak orvostól orvosig, nem tudtak segíteni. A lányommal kitaláltuk, hogy varrunk neki egy szív alakú "álompárnát". A Mikulás-ünnepségen felhívtam a színpadra, és egy kis mesével együtt átadtam neki az álmot hozó párnát.

Később az édesanyja mesélte, hogy aznap este, amikor hazamentek, a kislány letette a fejét a párnára, és reggel alig lehetett felébreszteni! Attól kezdve semmi problémájuk nem volt az alvással - így segített neki a hite meggyógyulni. Az orvosok nem akarták elhinni, még tanulmányt is írtak róla.
- A legemlékezetesebb, amikor két testvértől kaptam levelet és azt írja a nagyobb fiú, hogy nála minden rendben, de a kistestvére beteg, mert 5 éves és nem tud beszélni. Gondoltam felhívom a színpadra őket és ezt be is jegyeztem a naplómba. Csakhogy elfelejtettem oda írni, hogy a kisebb fiú nem tud beszélni! Az ünnepségen a nagyobb fiú énekelt, majd a kicsit a térdemre ültettem és megkérdeztem,  - na Te mivel készültél? - és szája elé tettem a mikrofont! Ő pedig tágra nyílt szemmel csak nézett és lassan megfogta a mikrofont. Ekkor hajolt a fülemhez a nagy testvér, hogy Ő nem tud beszélni! Szinte elzsibbadtam, mert éreztem, nagy hibát vétettem a pici ellen, mert még mélyebbre nyomom a 700 kisgyerek előtti kudarccal!  Mentő ötletként, már mondani akartam, hogy Ő azzal érdemelte ki a jutalmat, hogy bátran ki jött és az ölembe mert ülni. Majd szép lassan magamhoz akartam vonni a mikrofont, amibe a pici szinte kapaszkodott és szájához nyomva tartott a kezében. Kivártam, mire a némának tartott kisgyerek elkezdett szép lassan énekelni, ugyanazt, amit előtte a testvére énekelt! Szinte némám zokogtam a csodától, miközben az anyukája a harmadik sorból felugorva rohant a színpadra és könnyes szemmel kapta fel a kisgyereket, aki csak énekelt tovább! Majd anyuka a mikrofonba mondta, hogy köszönöm maguknak ezt a csodát, hogy életében most először megszólalt a kisgyermeke!  Később  orvosai azt mondták, hogy a kisgyereket egy olyan traumatikus pszichés hatás érte amikor a Mikulás ölébe vette, hogy feloldódott a kisbaba korában kialakult blokk.

Ahogy hallgatom, milyen meggyőződéssel, lelkesedéssel beszél, úgy tűnik, ön valódi - jó értelemben vett - megszállott. Tévedek?
- Valóban az vagyok, de ezt nem is lehetne másképp csinálni. Hogy tudnék egyébként egy hónapban akár száz szponzorral tárgyalni, intézkedni, szervezkedni?

Sok embernek, akinek az életét ennyire betölti egy ügy, rámegy a magánélete, a családja erre a megszállottságra. Az öné azonban olyan összetartó, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva.
- Az én családom úgy "ment rá" erre a munkára, hogy ők is megfertőződtek. A feleségem és a lányaim is részt vesznek a munkában, a kisebbik, huszonegy  éves lányom, aki már hatévesen "manó" volt mellettem, válaszolja meg például a legkényesebb leveleket, miközben Bp.-en az Orvosi Egyetemet végzi, pszichiáter szeretne lenni.

Ez az egész családnak az öröme. Más ember tekézni jár vagy sorozatokat néz a TV-ben egész délután. Nálunk ez a "sorozat", amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe; igazi családi vállalkozás, amiért nem pénz jár, hanem annál nagyobb fizetség kapunk, a szeretetet. Ha most kijönne a lakásomra, közel ezer levelet találna a nappaliban, csoportosítva, archiválva, iktatva, számítógépre mentve.

Apropó, számítógép. Mikulásként is halad a korral, nem sok "Télapót" ismerek, akinek honlapja van, e-mailezik, chatel gyerekekkel.
- Tizenkét évvel ezelőtt kezdtem úgy érezni, hogy valamiről nagyon lemaradok és "analfabétán" halok meg, így elkezdtem komolyan tanulni az informatikát. Alapítottam egy informatikai céget, és amit megtanultam, természetesen hasznosítom ezen a területen is. Szerencsére jól működik a dolog, vevők rá a gyerekek.

Adatok a Mikulásról:
. Az elmúlt 19 évben 50 ezer gyereknek tartott műsort megyeszerte
. Idén 3200 gyermek kapott ingyen meghívót Mikulás-ünnepségre, ahol minden kisgyerek egy értékes csomagot kap ajándékba, szintén térítés nélkül! Köszönhetően a támogatóknak.
. Segítőivel van mikor évente 5000 levelet válaszol meg - kézzel!

1. Az M-M Vonal gyermek és ifjúsági lelkisegélyben 8000 bajban levőnek segítettek. Sok fiatalt mentettek meg magától az öngyilkosságtól. Amióta ez a tevékenység működik, azóta a fiatalok és a gyerekek öngyilkossági száma 80%-al csökkent!

Amit kevesen tudnak a Mikulásról, Farkas Imréről!
1998-ban Győr Város  vezetése " Győr Város Ezüst Emlékérmet " adományozott örömszerző tevékenységért!
2000 évben a Mikulás megkapta az " Egészséges Ifjúságért" Arany emlékgyűrűt a Magyar Ifjúsági Lelkisegély Szövetség szakmai Bizottságától, Minisztériumi támogatással.

2004-ben Magyarországon rendezett Nemzetközi lelkisegély Konferencia résztvevői egyhangúlag megválasztotta a "Közép és Kelet Európai Lelkisegély" elnökének.
2005 évben " PRO FAMILIIS" Állami kitüntetésben részesült, a Gyermekekért, Családokért kifejtett kiemelkedő tevékenységéért, amit Dr. Gönc Kinga Szociális és Családügyi Miniszter Asszony adott át. 

2007 ében 10 év után ismét 5 évre Őt választották meg a Magyar Gyermek és Ifjúsági Lelkisegély Szövetség elnöknek.

Utolsó kérdésem. Mi motiválja Önt ennyi év után is?
Azt gondolom, hogy nem a pénz a lényeg ezen a világon, hanem az emberek egymásra figyelése, egymás elfogadása, egymás tisztelete. Mindez a gyermekkorban tud kialakulni, amihez szeretnék munkámmal hozzájárulni és a gyerekeknek példát adni. Hiszen egy idő után megtudják a titkot és emlékeikben ott él a sok jó, az a sok élmény amit tőlem kaptak kisgyermekként és ez bennük is nyomot hagy! Ha ettől egy kicsit jobb lesz a világ, akkor már megérte! Közelmúltban egy anyuka hozta oda hozzám a kisgyermekét és lehajolva mondta neki: - úgy nézd meg ezt a Mikulás bácsit, hogy amikor én ilyen kicsi voltam, akkor nekem is Ő hozta az ajándékot! Kell ennél nagyobb motiváció?
Erőt pedig Szent Miklós ad számomra, akinek sírjánál már jártam és élete példa számomra. Ő volt az első Mikulás, s amíg mi felnőttek képesek vagyunk Mikulások lenni, addig a szeretet és az Ő tisztelete nem múlik ki ezen a földön.