Lopós a Télapó ?!

1677 év pihenés után kérek Tőletek segítséget! Tisztánlátás érdekében néhány gondolat magamról, mert az elmúlt évtizedek mindent összekevertem körülöttem!
245-ben Patara városában, Törökországban születtem, atyám a Miklós (Nicolaus) nevet adta. Családom mélyen vallásos volt. A hitet családom ősei magától Pál apostoltól kapták, aki többször is megfordult házunkban! Ebből adódóan a tanítások szerint éltünk, az 50 hektáros narancs - déligyümölcs ültetvényünk pedig módot adott arra, hogy tisztességesen éljünk, munkásokat jól fizessük, ünnepekkor pedig valamennyien a ház vendégei legyenek napi három étkezésre. Szüleim saját iskolát tartottak fenn és a gyerekeknek ruhát étkezést adtak. Ezt láttam gyerekként. Alig múltam nyolc éves, amikor egy járványban magara maradtam. Patara város kolostorába kerültem, amit nagybátyám vezetett. Iskoláim után, pappá szenteltek. Később Myra város püspöke lettem. Igaz cselekedeteim eléggé felfújták, például amikor kihúztam két matrózt a viharos tengerből. Elferdítették azt is, amikor a búzát dupla áron kifizettem, hogy enyhítsek a városban uralkodó éhínségen. Legtöbbször azt emlegetik az emberek, amikor titkon az adomány aranyakból dobtam be pár darabot egy szegény embernek. Adtam volna én ezt nyíltan is, de akkor napi száz ügyeskedő jött volna hozzám! Na de a legnagyobb örömet az jelentette, amikor a nyári 50 fok után megjöttek a hűvös decemberi estek, és bármilyen furcsa, de a városhatárban levő Taurus hegyen leesett a hó. Ebben az évszakban már lehetett cukorkát hozatni Olaszországból, és ebből a nevem napján december 5-én becsempésztem a magániskolám padjaiba is, ahol másnap a gyerekek megtalálták. Látva örömüket, másokon is segítettem. Ilyenkor a Taurusra mutattam, biztos a Télapó volt! Az egész Télapó ügy ott bukott meg, amikor az aranykereskedő egy jól sikerült üzletért hálából aranygyűrűt adott, ami bekerült a harmadik leány hozományába. Eladták, és kinek? Az aranykereskedőnek! Ezekért aztán nagyon tiszteltek az emberek. Egy alaklommal az egyház egész vagyonát az éhínség oltására fordítottam. Egyszóval legendává váltam, és melegség tölt el, amikor rám emlékezve, egy újságíró így fogalmaz:
"Mikulás, kis manócskáival életre szóló élménnyel ajándékozza meg a kicsiket. Nincs párja a világon, de azért maradtam én is, hiszen mindenhova ő sem juthat el. S noha nekem se volt sose mindegy, milyen emlék rögzül általam a kis szívekben. Életre szóló szép élménnyel megörvendeztetni mindazokat, akik hisznek a nagyszakállú létezésében - örök leckéjük ez a Mikulásoknak."
Ezek a szavak az igazi utódaimtól szólnak! Ők viszik tovább a Mikulás nevet és az emlékem.
Éppen ezért ne engedjétek, hogy galád, számító üzletemberek ezeket ellopják és az általuk karácsonykor Jézust helyettesítő Télapóval azonosítsanak! Nincs joguk ellopni a Mikulás nevet! Ha ő Télapójuk Mikulás lenne, akkor a nevem napján ajándékozná meg a gyerekeket! Helyette ebben az időben Lappföldről (ahol én sohasem jártam!) Magyarországra jön és csalóként az "igazi Mikulás"-nak adja ki magát! Ő nem a Mikulás, semmi köze december 5-hez a névnapomhoz! Ő a Télapó, aki arról ismerhető fel, hogy nem hord palástot, püspökbotot, süveget és december 15-23 -ig beszéli rá a gyerekeket milyen ajándékot vetessenek meg szüleikkel! Akik tisztelitek legendám, ne fogadjátok el őt Mikulásnak, mert különben elveszítetek, elfelejtetek engem úgy mint Amerikában, ahol nem is ismerik névnapi szokásom! Én pedig ezt nem szeretném, mert olyan jó jönni hozzátok. Egyébként is őrizzük meg mindazt, ami a miénk, a gyerekeinké, " - örök leckéjük ez a Mikulásoknak."

Szeretettel: a Mikulás